Magyarországon ismeretlen Ladák

6
29

Talán túlzás nélkül állítható, hogy a Zsigulit - vagy exportpiacos nevén a Ladát - mindenki ismeri Magyarországon. Első körben a kereklámpásoknak örülhettünk 1971-től, majd a ’80-as években folyamatosan jöttek a kockák, a terepjáró Nivák és végül a Samarák. A Volga mellett hatalmas komplexumként elterülő VAZ gyár azonban nem csak azokat a típusokat ontotta, amelyeket mi a MERKUR választékán keresztül megismerhettünk: számos változat készült külön exportra, illetve belpiacra egyaránt. Ezekből nyújtunk most át egy csokorra valót, a teljesség igénye nélkül.

Kezdjük rögtön egy találós kérdéssel: mi a kapcsolat a snooker és a Lada között? Senki ne gondoljon bonyolult dologra. Bármilyen furcsa, a szovjetek az 1980-as években megpróbálták az Egyesült Királyság piacát meghódítani, és ennek érdekében még az egyik legnépszerűbb szigetországi sportág, a biliárddal nem keverendő snooker szponzorálásától sem riadtak vissza. A 147-es maximum break teljesítéséért egy Ladát ajánlottak fel különdíjként, de a játékosok között hamar a humor forrásává vált a keleti autó, és amolyan szállóige lett, hogy aki elrontja az utolsó fekete golyót, az büntetésből két Ladát kap. A viccet félretéve, az exportra szánt kocsik sokkal komolyabbak voltak, mint amiket például hozzánk szállítottak. A jobbkormányos, szigetországi modellek vinyl külső tetőborítást kaptak, elegánsabb színekben pompáztak, a karosszériát általában eltérő színű csíkok díszítették, míg az alkatrészek anyagminősége jobb, a minőség-ellenőrzés pedig szigorúbb volt. Kanadába fehér szegélyes abroncsokkal érkeztek a korszak csúcsmodelljét jelentő 2106-osok, és a 2107-esnél előfordult, hogy az importőr saját nevén futott a kocsi – ez volt a Signet, amely emblémaként S betűt kapott.

Maradva még a kereklámpásoknál, olykor egyedi megrendelésre is - vélhetően felsőbb utasításra - legyártottak „ezt-azt”, például Turist néven platós kisteherautónak tűnő 2106-ost, amely valójában kempingautó, és a pickup felépítményben található a kinyitható sátor. A 2102 Combi mellett, az ikerfényszórós 2103-asból is szerettek volna kombit készíteni, de a puttonyos „ezeröcsi” végül nem ment át a gyári szűrőn, a projekt csak három prototípusig jutott - állítólag ezt a szériát csak a nyugat-európai piacra szánták volna. Még érdekesebb jelenség volt a korszerűbb utód, amelynek fejlesztésében a Porsche is részt vett. A krómozott holmikat kivétel nélkül leszerelték, és az autó műanyagból készült lökhárítókat, valamint hűtőmaszkot kapott – a legjobb indulattal is erősen kisipari jelleget öltve.
Őszintén szólva, a kocka, azaz a 2105-ös sem éppen bizalomgerjesztő külsővel tette meg első lépéseit a szériaérettség felé vivő úton, és úgy látszik, a szovjeteknél kizárólag a front- és a farrész maszkírozása jelentette a tervezőmunkát, mert oldalnézetből gyakorlatilag minden maradt a régiben. Ha már a fejlesztéseknél tartunk, itt szólunk a 2107-essel kapcsolatos két próbálkozásról. Úgy véljük, a képek többet mondanak ezer szónál…

Amíg a tőkés országokba szánt Ladáknál a luxusra helyezték a hangsúlyt, a belpiacos kocsiknál az igények széles körű kielégítése volt az elsődleges cél. Az Egyesült Királyságban Riva, máshol Nova néven ismert 2105-ös kockákból nyújtott tengelytávval lett moszkvai taxi, ezt a trükköt bevetették a 2104-es kombinál is, amely típus hosszabb hátsó túlnyúlással mentőautóként szintén megállta a helyét.

Az elektromos autókról egyre többet beszélünk, lévén, hogy ez a jövő, de a kísérletezések nem most kezdődtek. A szovjet mérnökök is foglalkoztak már ezzel a kérdéskörrel, és a 2801-es modellben valósították meg elképzeléseiket. Ez voltaképpen egy módosított kereklámpás Combi, hátsó oldalajtók nélkül, elektromos hajtással.

Külön fejezett érdemel a Niva, amely nem csak kiváló terepjáró képességeivel tűnt ki. A háromajtós 2121 alapmodellből tucatnyi extra kiadás jelent meg (többek között ilyen volt a Paris-Dakar, vagy a St. Tropez), amelyeket nem ritkán a Lada helyi importőrei bocsátottak ki – így készült Németországban és Franciaországban levágott tetejű Niva Cabrio. A hosszabb, gyárilag ötajtós Niva a 2131-es jelzést kapta, de készült többféle mentőautó vagy pickup is, igény szerint platóval, dobozzal, s az egyik legkülönlegesebb kétségtelenül a háromtengelyes lakóautó.

A Samarából nekünk, magyaroknak sokféle kijutott, három- és ötajtós, majd idővel a lépcsőshátú, de kabrió Ladáról csak álmodozhattunk. Pedig létezett számos ilyen szellős kiadás, egy francia próbálkozás Natacha néven jegyezte 1993-96 között, de a németeknél is sikítottak a flexek, hullottak a tetők a porba.

6 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nem tudtam,hogy sorozatban készül,jó tudni,köszönöm.Azt tudtam,hogy az Izh-nél sima kocka Ladák még készülnek,de azt nem,hogy a puttonyos is.Kár,hogy ide nem hozzák,ha vissza gondol az ember,milyen sokan használták munkás autónak a Ladákat,biztosan lett volna igény rá.

  2. Jó kis cikk!Azért örülök,hogy a borzalmas külsejű prototípusokat elfelejtették,és győzött a józan ész:-).De a „Lada El Camino”tetszik,az 5 ajtós Niva jöhetett volna ide is,nem értem,miért nem.Kimaradt még az Oka,és a Samara 2113,2114-es,azt sem forgalmazták már nálunk sajnos.