Csodaszép, de nem hátul kapar - 25 éves az Opel Calibra

Hülyegyerekek hajtották szét, mára egy eredeti állapotú példánya youngtimer, idén 25 éves. Mi az? Az Opel Calibra, ami 25. éves jubileumára talán megszabadult a metállila fényezéstől, a 18 colos krómfelniktől, a kék neontól, a lángnyelv-matricától és a nagy zenétől is. Ezen kiegészítők nélkül már nem a lakótelep egyik legtaszítóbb autója, hanem egy stílusos youngtimer. Gondoljunk csak bele, aki 1989-ben, huszonéves korában felragasztotta a falra a Calibra poszterét, ma közel az ötvenhez alig félmillió forintért megveheti egykori álomautóját.[BANNER type="1"]
Egy 2000-res rap klip, amiben a bikinis lányokon kívül egy csúnyán tuningolt Calibra is kapott némi szerepet. Ez a fajta tuning ma már szerencsére nem dívik

Minden egykor körülrajongott típus életében pontosan megvan az az időszak, amikor lenézett típusból növekedő értékű darabbá válik. Így volt ez a Calibra közvetlen elődje, a Manta esetében is. A még hátsókerékhajtásos Manta a kétezres évekig egy-két ritka kivételtől eltekintve szinte elképzelhetetlen volt rikító zöld fényezés és ezerwattos mélynyomó nélkül, de már egy ideje elkezdték felismerni az értékét. Vagy ott a korai Volkswagen Golf, amiből a legelső idén volt 40 éves, igáslónak befogott darabjai tizenöt éve még elég cikinek számítottak, ma meg igazi retróautók.

Valahogy így van ez az 1989-es frankfurti IAA-n megjelent Opel Calibrával is. Az autószalonon kiállított kétajtós kupé azonnal siker lett, ikonikussá viszont nem elsősorban menetteljesítményeivel vált, hanem a formájával. A Calibra szakított elődeivel és a korabeli Opelok elsőkerékhajtásos építési elvét vitte tovább. Legközelebbi rokona a Vectra első generációja, azzal osztozik a motorjain és a váltóin, illetve a padlóvázára épül. De ezt, a GM2900 nevű építőkészletet használta a második generációs Saab 900, meg még több másik típus is.

A Calibra maga volt a menőség megjelenésekor, na persze nem úgy, mint a vele egyidős, V12-es BMW 850i, mert az a legtöbbeknek még Németországban is inkább csak elérhetetlen álom maradt. Nem úgy a Calibra, ami 33 900 márkáért opelosan nem volt drága, mégis sokkal jobban nézett ki, mint bármi más akkoriban. Az alap kétliteres motorja 115 lóerőt tudott, de már azzal is 203 km/h volt a végsebessége, ugyanez hengerenként négy szeleppel már 150 lóerőt és 223-ig tartó veretést garantált. Évfordulós közleményéből az Opel azt sem felejtette ki, hogy az erősebb, 196 Nm nyomatékú motor az ötfokozatú kéziváltóval is csak 7,7 litert fogyaszt vegyes átlagban. A Calibra V6 a 170 lóerős 2,5 literesével finom darab, talán a legkiegyensúlyozottabb a palettán. Főleg az automata illik a karakteréhez.

Az Opel a Calibrával is egy elérhető álomautót teremtett, aminél a forma sem volt teljesen öncélú. Laposnak lapos, de nem annyira kerek, mégis ez volt a korszak legáramvonalasabb szériaautója 0,26 Cd értékkel. Évekkel később az alumíniumgnóm, az Audi A2-es nyomta le. A kétajtós kialakítás miatt nagy ajtókat kapott a Calibra, emiatt a beszállás előre az alacsony ülésekre könnyen csak akkor megy, ha nem túl szűk a parkolóhely. A nagy harmadik ajtó lehajtott hátsó üléssel akár 980 literes csomagtartót is rejthet, ha viszont négyen utaznak a Calibrában, akkor a Vectráével egyező, 2,6 méteres tengelytávnak hála hátul sem szűk a lábtér.

Szériában járt hozzá a szervokormány és az ötgangos, rövid fokozatkiosztású kéziváltó. Hathangszórós hifi adta az alapot a zenegéppé alakításhoz és járt hozzá a színezett üveg is. Pluszpénzért lehetett kérni légkondicionálót, automata váltót és elektromos napfénytetőt is. A lekerekített orr és a bújtatott ablaktörlők már a gyalogosbiztonság kihangsúlyozása előtt is egy relatíve jó védelmi szintet tettek lehetővé szegény elgázoltaknak. Az integrált, áramvonalas lökhárítók nemcsak a légellenállásnak tettek jót, hanem úgy lettek kialakítva, hogy egy koccanás erejét is elviseljék.

A Calibrához a gyártás kezdete óta lehetett összkerékhajtást kérni. A Calibra 4x4 mindkét kétliteressel elérhető volt, de az igazi király az 1992-ben megjelent Calibra Turbo. Ahhoz az összkerékhajtáson túl hatfokozatú váltó is járt és a kétliteres motor turbófeltöléssel 204 lóerőre felhúzott változata mozgatta. A csúcsverzió hangulatát 16 colos könnyűfémfelnik, peres gumik és sportülések fokozták. Az Opel kupéja szerepelt az ITC sorozatban is, amit meg is nyert. Ebben az időszakban adták ki a Calibrát hajtó Keke Rosberg nevével ellátott limitált szériát. A fehér-sárga szín annyira menő volt, hogy még az sem baj, hogy végül nem Rosberg, hanem Manuel Reuter lett bajnok a Calibrával.

Összesen 238 ezer készült a Calibrából, 130 ezer a 115 lóerős motorral, 61 ezer a 150 lóerőssel. Az 1995 utáni gyengébb 16 szelepesek és a Turbók ritkábbak, ezek lennének az igazi gyűjtői darabok. Ahogy telnek az évek, kikopik a Calibra a német utakról is, viszont egyre többször jelenik meg youngtimeres rendezvényeken. Hiába csak egy kupésított A Vectra, hülyegyerek-autós rossz hírét levetkőzve pár év múlva már egyértelműen kultikus autó lesz, a kilencvenes évek dizájnemléke.