Elnyűhetetlen japán? Mitsubishi Outlander használtteszt

5
74

Volt már nálunk Outlander használtteszt, ráadásul én írtam a 2007-es autóról. Akkor mi értelme van a mostani, 2006-os példány próbájának? Az, hogy ez egy teljességgel más, még elsőgenerációs példány. A szabadidőautó-műfaj, a név, meg persze az amúgy nem is teljesen azonos elvű összkerékhajtás köti őket össze. Az első, eredetileg 2001-ben megjelent Outlander még egy teljesen önálló, japán autó volt, csakis helyben készült, s érdekesség, hogy koncepcióját ASX (Active Sports Crossover) néven mutatták be a 2001-es Detroiti Autószalonon. ASX néven pedig 2010-ben ugyebár a Mitsubishi egyel kisebb szabadidő-autója érkezett meg, ami szintén teljesen önálló modell - szemben a második generációs, a PSA-val közösen fejlesztett és gyártott, de még Volkswagen-dízellel is kínált második generációval. [BANNER type="1"]
Az első Outlander, itt ez, viszont olyannyira klasszikus japán, hogy az emblémákat letakarva is azonnal meg lehetne mondani, hogy milyen országból való autóban ülünk, s még a márkát sem lenne nehéz kitalálni. Ha az első Outlander nem is egy szépség, kétségkívül egyéniség. Nem mai értelemben vett szabadidő-autó, inkább terepjárós kombi, olyasmi, mint az első Subaru Forester. Még a lassan kilencedik évét taposó, 170 ezer kilométeren is túllévő tesztautóból is sugárzik az összerakottság, s az, hogy ez az autó még akár évtizedekig egyben lehet. Igaz, ez a darab nem csupán japán gyártású (ami sokaknak sokat jelent), hanem egygazdás, karbantartott is. Tulajdonosa megjegyzi, hogy hölgytulajos, oké, persze, de azért jegyezzük meg, hogy „úrgazdás”, a karbantartásokra nem az autó használója figyelt, így meg is voltak mind, a kötelezőkön túl egy kuplungcsere figyelt be, az olajcseréken túl természetesen megvolt a vezérlés komplett újra váltása is - nemrégiben. Ráadásul a festékvastagság-mérő törésmentességet mutat, ami ilyen korú autónál szinte csoda. A tulaj mondjuk nem titkolja, hogy hátulról volt kocc, amiről nem ők tehettek, de legalább a hátsó lökhárítón kívül mást nem kellett fényezni.
A japánautósság persze nem csak tartóssággal, egy-két megszokandó jellemzővel is jár. A csaknem csúcsfelszerelt, bőrkárpitos, ülésfűtéses kivitelhez 2006-ban még nem társult integrált, gyári hifi - van helyette Clarion fejegység - rádió-előkészítés azért volt. A központi zárnak nincs külön kapcsolója, s az elektromos ablakok közül is csak a vezetőé automata. Az utastéri műanyagok pedig mind kemények. Viszont egészen patent a váltó, ami persze a kor szellemének megfelelően még csak ötsebességes. Stabil és egyben csillapítást is adó a futómű, de ami tényleg élménnyé teszi, az a 2,4 literes, már Euro 4-es, de még abszolút nem dowinsizingolt motor reakciója. Itt nincs késlekedés, a gázpedál taposására vígan pörög fel, s egészen jól húz. A 160 lóerős teljesítmény nem a világ vége, de kellemes, 9,9 másodperces százra gyorsulást ad. A végsebesség akár 200 km/óra is lehet, ha kell, autópályázni is vígan tud az Outlander, 130 km/óránál ötödikben mondjuk már 4000 1/perc feletti a fordulatszám és sajnos nincs tempomat. Talán nem baj, amúgy sem hosszú távú utazásokhoz való ez az autó, mert étvágya bizony van. A gyári vegyes 9,8 literes érték leginkább csak országúton, vagy dugómentes városi autózással hozható. A valóságban autópályán és városban is 10-11 literes étvággyal kell kalkulálni - ezen nincs mit szépíteni, vallja be a tulajdonos is.
Ami viszont jó, hogy a teljesen automata (viszkokuplungos) összkerékhajtással közúton teljesen kényelmesen és biztonságosan, s terepen, csúszós úton is jól használható a négy felnőttnek is tökéletesen tágas és kényelmes gép. Ez az Outlander egyértelműen azoknak való, akiknek szükségük van az enyhe, de biztonságot adó terepképességekre, tudnak áldozni a hibátlan bőrkárpitos belsőre, s arra például, hogy az utastér felett hatalmas, elöl nyitható napfénytető van – tavasszal utóbbi varázslatosan jó. Bár fogyasztása miatt hosszútávú utazásokhoz nem ez a legjobb választás, rövidebbekhez a gyors bemelegedés, a hibalehetőségek csekély száma miatt pont a feltöltő nélküli benzines lehet a jobb. Ez a példány 2 390 000 forintos árával az első Outlanderek csúcsa, de a második generációsok így is bő 20 százalékkal drágábbak, s ne feledjük, az alku lehetősége ennek az árában is biztosan benne van.
Előző cikkSzeretnéd autód indítását telefonnal blokkolni?
Következő cikkA Mercedes lefelé bővít: itt a 129 lóerős C-osztály
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Jellegzetes Mitsubishi a 2000-es évekből.
    A külső „elmegy” (szubjektív), a beltér a ’90-es években ragadt, műszakilag viszont egy műszer, és valószínűleg kétszer olyan tartós lesz, mint a mai átlag.
    Azért az egy DIN-es rádió és a 130 km/h @ 4000 rpm egy 2.4-es motortól eléggé hervasztó.