Kormánykerék és pedálok nélkül debütált a Google autója

4
7
Nem új szereplő az önvezető autók világában a Google, hanem az e téren talán jelenleg legjobban álló csapat. Eddig azonban saját autó híján a Toyota és a Lexus hibrid, azaz villanymotoros autóival kísérletezett. Már tavaly eljutott arra a szintre, hogy önvezető rendszerét késznek mondhassa, ám fejlesztői korábban mindig jelen voltak a tesztautókban, amelyek állítólag csakis beavatkozásukkor szenvedtek balesetet. Most viszont a Google már olyan szinten előrehaladottnak látja rendszerét, hogy saját, kifejezetten sofőr nélküli autót épített.[BANNER type="1"]
Nem azért, mert saját maga is szeretne autót gyártani, hanem azért, hogy felhívja az autógyártók figyelmét arra, hogy itt van készen a technika, meg lehet vásárolni, lehet hozzá autót fejleszteni. Egy részük persze tudja, a Mercedes-Benz például már megtette a maga útját a kanyarkövetésre szériamodelljeivel is képes Mercedes-Benz S-osztállyal, de a Google megoldása minden eddiginél bátrabb. A kétüléses, villanymotoros miniautóban kormánykerék és gáz-, illetve fékpedál sincs. Ma még persze - a jogi szabályzás miatt, illetve annak hiányában - nem lehet ilyen autóval közúti forgalomban közlekedni. A Google egyelőre a forgalomtól elzárt területen próbálgatja, próbáltattgatja autóját, amiből az elkövetkezendő 2 évben 200 példányt kíván gyártani tesztelésre, amihez önkénteseket is vár - nyilván megfelelő méretű és autózás szempontjából hasznos forgalomtól elzárt, aszfaltozott területtel. A kétüléses buborék az esetleges gyalogoselütések miatt elölről habszivaccsal burkolt, amúgy nagyfelbontású 360 fokos kamera- és radarrendszerrel felügyelt. Navigációs rendszere cím alapján célba viszi az akár ittas sofőrt utazót is, az autó természetesen önálló parkolásra is képes, s "magunkhoz is hívható". Mozgáskorlátozottaknak, illetve vakoknak is megváltást hozhat a közlekedésben, de nem csak miattuk fontos az önvezető autó, hanem amiatt is, mert a közlekedési balesetek számát is jelentősen apaszthatja, életek millióit mentheti meg.
Előző cikkBúcsú a lebegő középkonzoltól - képeken a Volvo XC90 beltere
Következő cikkJöhet a nép Porschéja
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Bocsánat mindenkinek az ocsmány kifejezésért, de ezt másképp nem tudom jellemezni…
    ˇ Amennyiben ilyen hányadék bolygóközi cirkálók lepik el az utakat, inkább közlekedek kúszva, busszal, vagy akár zsúrkocsival is ha már gyaloglásra képtelen leszek, mint sem, hogy ebbe a -nem is tudom- halálközeli élmény átélése alatt megálmodott „”autóba”” betegyem a fenekem!!!

  2. Ez ezt is jelenti egyben: megszűnik a KGFB, a baleset, a CASCO, a lopás, az idegeskedés. Nem lesz késés az összes jelzőlámpa és tábla felesleges lesz, a üzemanyagfelhasználás mindig a tökéles közelében lesz és még a töredékét sem mondtam el mi minden van ebben.
    2014-ből nézve ez felfoghatatlan az emberek 99,9%-nak.