Takarékos és erőteljes a Porsche legfrissebb hibridje

0
3

Ha a vevő megrendeli a Michelin által kifejezetten a Panamerához fejlesztett, különösen alacsony gördülési ellenállású abroncsokat, akkor az összesen 380 lóerős Panamera S Hybrid kombinált fogyasztása mindössze 6,8 l/100 km, szén-dioxid emissziója 159 gramm kilométerenként, míg az alapáras gumikkal 7,1 l/100 km a vegyes fogyasztás, 167 g/km az emisszió.

Persze utóbbi is bőven tisztességes egy olyan limuzintól, mely kereken 6 másodperc alatt tud 100 km/órás tempóra gyorsulni és akár 270 km/órás sebességre is képes. A Panamera S Hybrid mindezt a Cayenne Hybridből ismert 3,0 literes, V6-os kompresszorral töltött, 333 lóerős benzinmotorral és a hozzá társított 47 lóerős villanymotorral teszi. A 8 fokozatú automata váltóval dolgozó, összkerékhajtású hajtáslánc különlegessége, hogy a két motor egymástól függetlenül vagy együttes erővel is tudja mozgatni a méretes limuzint. Egészen 165 km/órás tempóig a benzinmotor azonnal lekapcsol, ha épp nincs rá szükség, a villanymotor pedig ilyenkor (azaz a gázpedál elengedésekor) rögvest generátor üzembe kapcsol és erőteljes „motorfékként” szolgál, valamint tölti a nikkel-fémhidrid akkumulátorokat. Telített telepekkel, teljesen elektromos üzemben nagyjából két kilométeres távot, legfeljebb 85 km/órás tempóval tud megtenni a Panamera S Hybrid, ám ez ahhoz bőven elegendő, hogy a legmakacsabb városi dugók is motorindítás nélkül átvészelhetőek legyenek vele.

Az S Hybrid felszerelése még a V8-as motoros Panamerákénál is gazdagabb, sok egyéb mellett az adaptív, légrugós futómű-rendszer is alapáron jár hozzá, így ezzel a modellel még tovább nőhet a Porsche most sem szerény, 13 százalékos piaci részesedése a luxus-limuzinok körében. A kétmotoros Panamera elsőként Németországban, júniusban, 106 185 eurós alapárral lép piacra, hozzánk csak az év második felében, talán még épp 30 millió forint alatti vételárral juthat el.
Előző cikkItthon nő, Európában csökken az autóeladások száma
Következő cikkPresztízsmentes kényeztetés milliókért és százezrekért
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.