Vigyázat, fájni fog! Kettévágta az oszlop a Ferrari orrát

Írta:
Katona Mátyás
-
0
2

Csúnyán sérült, ám értéke miatt vélhetően nem gazdasági totálkáros az oszlopnak futott Ferrari Enzo

Gazdasági totálkárról beszélünk, ha egy autó javítási költsége piaci értékét közelíti. Bár csúnya és fájdalmas, hogy a képeken látható Ferrari Enzo orrába több tíz centiméternyit nyomódott egy parkolóban található - sanszosan - lámpapózna, a 2002-2004 között mindössze 400 példányban gyártott, a cégalapító nevét viselő modell minden bizonnyal van annyira értékes, hogy ne kelljen elbontani, hanem érdemes legyen még javítani. [BANNER type="1"]

Nem csak az oszlop, az útpadka is amortizálta az Enzo orrát, a javítási számlán a drága abroncs is szerepelni fog


Javít a menthetőségén, hogy 6,0 literes, V12-es motorja középen található, így a karbonszálas műanyag karosszériaelemeken túl talán csak a hűtő- és a légkondicionáló elemei sérültek. Információink szerint a sérült autó a Dél-Koreába értékesített három példány egyike, s vélhetően nem a sarki szerelő, hanem a Ferrari maranellói központja fogja helyreállítani. A kárszemle még nem volt meg, így becsült javítási árról sem tudunk egyelőre.
Előző cikkVárosi miniautót tervez az Audi
Következő cikkItt a legújabb, legolcsóbb SsangYong, a Tivoli
Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.